Anyák napi idézetek
Mert mindenik tükör volt, Ahonnan láthatám: Hogy a földön nekem van Legszeretőbb anyám! |
|
Petőfi Sándor
Egész úton - hazafelé - Azon gondolkodám: Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám?
Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? Midőn, mely bölcsőm ringatá, A kart terjeszti ki. |
|
Petőfi Sándor | |
Kinyílott a bazsarózsa, kék nefelejcs, tulipán, neked adom anyák napján, édes-kedves anyukám. |
|
Donászy Magda
|
Jó anyámnak
Jó anyámnak két kezére Csókjaimat hintem én, Ezzel a két dolgos kézzel, Áldd az Isten amíg él, Jó anyámnak két kezét, Álld meg Isten jó szívét, Két kezét, jó szívét, Áldd meg Isten amíg él, Amíg él.
Ez a két kéz estenként Hogyha gond, bú, baj elér, Elsimítja homlokodról A búbánat fellegét. Jó anyámnak két kezét, Áldd meg Isten jó szívét. Két kezét, jó szívét, Álld meg Isten amíg él, Amíg él.
Köszöntő
Már megjöttünk ez helyre, anyák köszöntésére, anyám, légy reménységben, köszöntelek egészségben.
Gyöngyharmatos hajnalba kivirult a hajnalka, szép kivirult hajnalkák, köszöntsétek jó anyát.
Amennyi a zöld fűszál, égen ahány csillag jár, májusban a szép virág: annyi áldás szálljon rád.
Ahány csepp a tengerben, annyi hála szívünkben, gyermekeid hő szavát hallgasd meg ma jó anyánk
Áldás a szülőkre
Van hely, hol minden kicsi széken Nevetve ültem egykoron. S tipegő léptem, gügyögésem Mosolyt rajzolt az arcokon.
Van ház, ahova tartozom, Más otthonba sohse térek, Bármely családhoz, minden házba Csak, mint idegen, úgy lépek.
Valakiket: a szüleimet Eléggé meg nem áldhatom, Valakinek, ha százszor élek Adósságom le nem róhatom.
Anyák napjára
Úgy repültem, mint a madár! Pedig szárnyam sincsen. Virágot is hoztam Neked! Pedig kertem sincsen. A szeretet az én szárnyam Szívem az én kertem. Anyák napján köszöntelek, Édesanyám, lelkem!
Donászy Magda: Nagyanyónak
Édes-kedves Nagyanyókám! Anyák napja van ma! Olyan jó, hogy anyukámnak is van édesanyja. Reggel mikor felébredtem az jutott eszembe, anyák napján legyen virág mind a két kezembe. Egyik csokrot neked szedtem, ödakünn a réten, Te is sokat fáradoztál évek üta értem. Kimostad a ruhácskámat, fésülted a hajamat, jóságodat felsorolni kevés lenne ez a nap. Köszönöm, hogy olyan sokat fáradoztál értem, és hogy az én jó anyámat felnevelted nékem.
Móra Ferenc: Anyának
Álmomban az éjszaka aranykertben jártam. Aranykertben aranyfán aranyrigót láttam. Aranyrigó énekét a szívembe zártam. Ahány levél lengedez szélringatta ágon, ahány harmatcsepp ragyog fűszálon, virágon Édesanyám, fejedre annyi áldás szálljon.
Zelk Zoltán: Este jó, este jó
Este jó, este jó este mégis jó. Apa mosdik, anya foz, együtt lenni jó.
Ég a tuz, a fazék víznótát fütyül bogárkarika forog a lámpa körül.
A táncuk karikás, mint a koszorú, meg is ha ehy kis bogár: mégse szomorú.
Lassu tánc, lassu tánc táncol a plafon, el is érem már talán, olyan alacsony.
De az ágy, meg a szék messzire szalad, mint a füst, elszállnak a fekete falak.
Nem félek, de azért sírni akarok, szállok én is mint a füst, mert könnyű vagyok...
Ki emel, ki emel ringat emgemet? kinyitnám még a szemem, de már nem lehet....
Elolvadt a világ, de a közepén anya ül és ott ülök az ölében én.
Lap tetejére |